2017. július 28. péntek
2017. július 28. péntek
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
(Róma 8,38-39)
Nincsen semmi, egyszerűen tényleg semmi és senki, ami el tudna választani attól, aki számomra az Egyetlen. Ő az igaz, élő Isten. Aki szólt és lett, egyetlen szavára kettévált a tenger, aki anyám méhétől kezdve formált engem, aki számon tartja még a hajszálaimat is, aki számára nincs lehetetlen, mert Ő a Mindenség Ura, a Királyok királya... A kezdet és a vég, az első és utolsó.
Sosem tudnék elszakadni attól, aki annyi csodát tett az életemben, aki mindig mellettem volt és sosem hagyott el engem. Még amikor én tévelyegtem, ő akkor sem mondott le rólam, mindig féltőn szeretett és óvott, számos veszedelemből kimentett. Hogyan is hagyhatnám, hagyhatnád el azt, aki számomra, számodra a legfontosabb…???
A nap éneke:
A RÉGI KERESZT
1.Messze, fent egy hegyen áll egy régi kereszt.
Jelképe ez a szenvedésnek.
E hely nékem kedves, hol a tiszta és Szent
Minden bûnösért megöletett.
Kar:
Szívembe zárom emlékedet,
Kedvesebb vagy te minden felett.
Míg Gyõzve koronát nem nyerek,
Átkarollak te régi kereszt
2.Ez a kereszt, melyet e világ úgy megvet.
Csodálatosan, vonz engemet.
Báránya Istennek elhagyta a Mennyet.
Helyébe kínt és szenvedést nyert.
Kar:
Szívembe zárom emlékedet...
3.Ezen a kereszten, melyen Szent vére folyt,
Csodás gyönyörûséget látok:
Ott halt meg érettem, üdvöt azért nyertem,
E kegyelem mily csodálatos!
Kar:
Szívembe zárom emlékedet...
4.E kereszthez mindig igaz és hû leszek,
Szégyenét örömmel hordozom,
Tudom, ha majd egykor Uram haza szólít,
A jutalmat tõle megkapom!
Kar:
Szívembe zárom emlékedet...