2017. december 16. szombat

2017. december 16. szombat

„Is­ten az, aki mun­kál­ja ben­ne­tek mind az aka­rást, mind a cse­lek­vést az ő tet­szé­sé­nek meg­fe­le­lő­en.”

(Filippi 2,13) 

Az aka­rat több, mint egy dön­tés, több, mint ér­ze­lem. Az aka­rat te­remt, fenn­tart, haj­tó­ere­je a cse­lek­vés­nek, épí­tés­nek: cél­ja van. Az aka­rat át­for­mál. Is­ten aka­ra­ta, nem ké­nye-ked­ve sze­rint ala­kít­ja a már jót, tet­szé­sé­nek meg­fe­le­lőt. Ah­hoz, hogy az én aka­ra­tom be­le­si­mul­jon az is­te­ni­be, fel kell is­mer­nem, hogy min­den tö­rek­vé­sem a jó­ra egye­dül tő­le szár­ma­zik, és fe­lé ve­zet. Oly­kor az a szán­dé­kom, hogy Is­ten aka­ra­tát én ma­gam át­for­mál­jam. Ez azon­ban az ön­ér­dek, ké­nyel­mes­ség, passzi­vi­tás és az el­bi­za­ko­dott­ság út­ja. Az én vá­gyam ez, nem az övé!

 AZ ÚR KÖZEL! 

A nap éneke:

ÉN ÚGY VÁROK EGY NAPOT