2017. augusztus 28. hétfő
2017. augusztus 28. hétfő
„Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.”
(Zsoltárok 39,5-6)
Mennyit ér az életünk? Szeretnénk azt a választ hallani rá, hogy pótolhatatlanok vagyunk. Pedig egyáltalán nem. Annyit érünk, mint egy lehelet. Néhány évvel a halálunk után már alig vannak, akik emlékeznek ránk. Fiatalon még olyan határtalannak tűnik minden. Idősen alig egy pillanat, amit magunk mögött tudunk. Valójában az Úron kívül csak nekünk fontos napjaink sora, mert mindenki más saját magával van elfoglalva. Az Úr azonban nem földi napok mértéke szerint ajándékozta nekünk az életet. Jézus Krisztusban örök távlatokat nyitott meg előttünk, hogy leheletnyi életünk bezártsága kinyíljon a mennyek országának csodálatos időtlenségére és határtalanságára.
A nap éneke:
AZ ÚR ÁLDJON MEG TÉGED