2017. augusztus 25. péntek
2017. augusztus 25. péntek
„Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, szabadítóm! ”
(Zsoltárok 38,22-23)
Az „elhagyni” szó az egyik legnegatívabb jelentésű az életünkben, hiszen valami, valaki olyan hiányáról szól, aminek, akinek ott lenne a helye mellettünk. Mennyire rosszul esik, ha elhagyjuk egy kedves, hozzánk nőtt tárgyunkat. De mégis egészen más, ha bennünket hagynak el. Beleroppan a lelkünk a másik hiányába. Dávid azonban ennél is sokkal többről beszél: Isten hiányáról. Ha ő elhagy bennünket, egész létezésünk alapja rendül meg. Ezért könyörög alázattal az Úr előtt, hogy ott lehessen a közelében, mert csak úgy teljes az élete. – Sajnos a mai emberek többsége egyáltalán nem vágyik erre az éltető közösségre. Legtöbben észre sem veszik, hogy szükségük van a mennyei Atya közelségére. Elhagyják az Urat, és csak akkor mennek hozzá, ha igazán nagy a baj. Milyen csodálatos kegyelem, hogy Isten mégsem hagyott el bennünket. Jézus Krisztusban szabadítót küldött, hogy el ne vesszünk kóborló útjainkon. Már akkor ott volt a kinyújtott, segítő kéz, mikor még nem is éreztük, hogy szükségünk volna rá. Most is ott van kinyújtva,hogy megszabadítson. Kapaszkodj bele bátran!
A nap éneke:
JÉZUS CSODÁS KEGYELME