2017. augusztus 20. vasárnap
2017. augusztus 20. vasárnap
„Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma,
aki nem nyitja ki száját. Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.”
(Zsoltárok 38,13-15)
Rettenetes dolog a beletörődés. Azt jelenti, hogy az ilyen ember végképp feladta a harcot, már mindegy neki, mi történik vele. Vajon minek kell történnie egy életben, hogy valaki ebbe az állapotba jusson? Az előző versekben Dávid mindent leír arról, hogy mi megy végbe benne. Iszonyú teherként éli meg barátai, szerettei elfordulását. Szívének legnagyobb fájdalma azonban az Úrba vetett hitének megingása, hiszen mindig is ő volt őriző pásztora. Ezért nem látja értelmét annak, hogy tovább küzdjön. – Bennünk is minden fájdalmas élethelyzetben fellobban a kétség emésztő lángja. Hányszor hisszük azt, hogy elhagyott Isten, mikor mi távolodtunk el tőle. Magunkba roskadunk, nem szólunk, nem halljuk meg a vigasztaló szavakat. Pedig az Úr akkor is ott van mellettünk. Jézus Krisztusban elhordozta terheinket, hogy el ne vesszünk. Most is lelkünk bezárt ajtaja előtt áll, és zörget. Ha kinyitjuk az ajtót leemeli a terhet, és emel bennünket is, hogy mindent feladókból győztesek legyünk. Állj fel, és menj tovább vele! Közel a szabadulás! Közel a győzelem!
A nap éneke:
ÁLDJÁTOK ISTENÜNKET NEMZETEK