2017. augusztus 10. csütörtök
2017. augusztus 10. csütörtök
„Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és nektek fordulván meg ne szaggassanak titeket.”
(Máté 7:6)
Igazából ezt nem szabad: mindig csak adni és adni és adni…vissza pedig nem kapni semmit. Nincs egyensúly, nincs balance…Rengeteg energiát fordítasz arra, hogy mindenkinek a maximumot nyújtsd...rád pedig senki nem figyel.
Olyanoknak szórod szét a sugaraidat, akik meg sem érdemlik. Telnek a napok, hetek, hónapok...és azt veszed észre, hogy már nem tudsz felhőtlenül örülni, nincsenek igazán boldog pillanataid...aztán kettéhasad a szíved. Mert rájössz, hogy elpazaroltad az idődet, a szeretetedet. Olyanokra fecsérelted az energiádat, akiknek te egyáltalán nem, csak saját maguk számítanak. Vigyázzunk, ne erőltessük rá lelki értékeinket olyanokra, akik nem tudnak mit kezdeni velük. Ez meddő próbálkozás, de istenkísértés is; Isten nem vállal közösséget ilyenfajta botorságainkkal, hanem kiszolgáltat bennünket természetes következményeiknek.
A nap éneke:
LELKI PRÓBÁIMBAN