2017. április 20. csütörtök

2017.04.19 21:38

2017. április 20. csütörtök

 

„Amikor Jézus asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, õ azonban eltûnt elõlük.”

(Lukács 24,30–31)

 

Sok mindent nem látunk. Jellemzõ például, hogy sokan a bûnt sem látják. Nincsen súlya a csalásnak, a hazugságnak, embertársaink megszólásának. De a fõ baj az, hogy nem ismerjük fel Jézust, hasonlóan az emmausi tanítványokhoz. A szem igazi megnyílása az, amikor látni kezdem Jézust; azt, hogy ki is õ valójában, és hogy kicsoda nekem. Amikor Uramnak és Megváltómnak tudom látni.

 

A nap éneke:

ÉGI ASZTAL