2017. április 13. Nagycsütörtök

2017. április 13. Nagycsütörtök

Jézus így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

(Lukács 23,34a)         

Megbocsátás nélkül nem tudunk élni. Ha nem bocsátunk meg munkatársainknak, családtagjainknak, szomszédunknak, a belsõnk megtelik rossz levegõvel. Idõvel egyre dohosabbá válunk, boldogtalanok és mérgesek leszünk, és csak ártunk a környezetünknek. Az ilyen embereket kiközösítik, mellõzik. Jézus a békességre, a megbékélésre tanít bennünket. Ezért gondoljuk végig kapcsolatainkat, és próbáljunk meg tenni valamit ott, ahol lehetséges.

A nap éneke:

VÁNDORÚTAM ROSKADOZVA JÁROM

1.Vándor utam álmodozva járom,
Lelkemen borong a fájdalom.
Éjszakán is elkerül az álom,
Akkor is a szívem fájlalom.
Lásd Uram, hogy bűnöm, mint a tenger!
Néha majdnem összeroskadok!
Nézd előtted áll egy bűnös ember,
Szánj meg ó, mert méltó nem vagyok!

2.Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,
Bánatom az égig tornyosul.
Zord magányom kínzó éjsötétje,
Szívet tépő módon rám borul.
Lásd Uram, hogy bűnöm, mint a tenger!
Néha majdnem összeroskadok!
Nézd előtted áll egy bűnös ember,
Szánj meg ó, mert méltó nem vagyok!

3.Golgotán hullt értem is a véred,
Értem hordtál töviskoronát.
Véred által nyertem el kegyelmed,
Megfizetted bűneim díját.
Láttad azt, hogy bűnöm, mint a tenger,
Nálad-nélkül összeroskadok!
Kegyelmedbe elmerül a lelkem,
Téged dicsér már az életem.

4.Éjszakán már nem kerül az álom,
Minden gondom Néked átadom.
Vándorutam most már veled járom,
Tudom készen vár az otthonom.
Ó, Uram, már várom azt a percet,
Hívásodra mikor mehetek,
Vársz reám a boldogok honába
Ott veled örökké élhetek.