2016. szeptember 29. csütörtök

2016.09.28 21:55

2016. szeptember 29. csü­tör­tök

 

„Mi Atyánk, aki a mennyek­ben vagy, le­gyen meg a te aka­ra­tod, amint a menny­ben, úgy a föl­dön is.”

(Máté 6,9–10)

 

A Mi­atyánk a ke­resz­té­nyek leg­gyak­rab­ban el­hang­zó imád­sá­ga. Va­jon ért­jük-e, amit mon­dunk, vagy csak meg­szo­kás­ból mor­mol­juk az is­me­rõs sza­va­kat? Tu­dunk-e imád­sá­gos lé­lek­kel, gyer­me­ki szív­vel, alá­zat­tal mennyei Atyánk­hoz fo­hász­kod­ni? Tud­juk-e õt Atyánk­ként el­fo­gad­ni és a leg­na­gyobb sze­re­te­tet, tisz­te­le­tet meg­ad­ni ne­ki? Va­ló­ban azt akar­juk-e, hogy le­gyen meg az éle­tünk­ben az õ aka­ra­ta, s a mi­énk szo­rul­jon hát­tér­be? Okos szív­vel, fel­emelt lé­lek­kel imád­koz­zunk ez­után, és mennyei Atyánk meg­hall­gat min­ket, s vá­la­szol is. Iga­zán tel­je­sül­jön az imád­sá­gunk, va­ló­ban le­gyen meg az õ aka­ra­ta!

 

A nap éneke:

ÖRÖKTŐL ISMERED