2016. szeptember 28. szerda

2016.09.27 21:39

2016. szeptember 28. szer­da

 

„Min­den­ki Jé­zus­hoz vit­te a kü­lön­fé­le ba­jok­ban szen­ve­dõ be­te­gét; õ pe­dig mind­egyi­kük­re rá­tet­te a ke­zét, és meg­gyó­gyí­tot­ta õket.”

(Lukács 4,40)

 

Ha fáj va­la­mink, meg­be­teg­szünk, le­gyön­gü­lünk, ro­ha­nunk fû­höz-fá­hoz, ta­ná­csot ké­rünk a ro­ko­nok­tól, ba­rá­tok­tól, a szom­széd­asszony­tól, a mun­ka­társ­tól, hogy mit aján­la­na. Meg­vesszük a rek­lá­mok­ban aján­lott leg­újabb cso­da­tab­let­tát, re­mél­ve, hát­ha se­gít. Gyak­ran meg­fe­led­ke­zünk ar­ról, hogy pa­na­sza­ink­kal el­sõ­ként Jé­zus­hoz kel­le­ne for­dul­nunk gyer­me­ki bi­za­lom­mal, mert õ ma is él és gyó­gyít, nem csak a ré­gi idõk­ben tett cso­dá­kat. Az õ ren­de­lõ­je min­den­ki elõtt nyit­va van, még csak vá­ró­lis­tá­ra sem kell fel­irat­koz­nunk! Kér­jük õt, hogy le­gyen a gyó­gyí­tónk!

 

A nap éneke:

A MÉLYSÉGBŐL KIÁLLTOK HOZZÁD