2016. szeptember 16. péntek

2016.09.15 21:44

2016. szeptember 16. pén­tek

 

„Té­ged hív­lak, Uram, kõ­szik­lám, ne for­dulj el tõ­lem né­mán!”

(Zsoltárok 28,1a)

 

A leg­na­gyobb bün­te­tés nem a ha­ra­gos ki­a­bá­lás, ha­nem az, ha már szó­ra sem mél­tat­nak, ha ke­resz­tül­néz­nek raj­tam. Dá­vid is ezért kö­nyö­rög az Is­ten­hez: ha el­for­dulsz tõ­lem, Is­te­nem, az olyan, mint­ha meg­hal­nék… Dá­vid hely­ze­té­be ke­rül­ve fel­te­he­tem a kér­dést: va­jon a né­ma­ság hon­nan ered, mi­ért van? Le­het, hogy csak én nem hal­lom Is­ten sza­vát? Le­het, hogy nem is õ for­dul el tõ­lem, ha­nem csu­pán az én el­for­du­lá­som szem­szö­gé­bõl tû­nik úgy? – Adj erõt, Uram, hoz­zád for­dul­ni min­den­kor! Ámen.

 

A nap éneke:

HOGY BÍZHATTÁL RÁM…?