2016. szeptember 10. szombat

2016.09.09 21:37

2016. szeptember 10. szom­bat

 

„Az Úr mel­lém állt, és meg­erõ­sí­tett, hogy el­vé­gez­zem az ige hir­de­té­sét.”

(2.Timóteus 4,17)

 

Va­la­mi­kor szo­kás volt, hogy dob­szó és dí­szes kí­sé­ret mel­lett köz­hír­ré tet­ték a fon­tos ese­mé­nye­ket. Ma kor­mány­szó­vi­võ te­szi ugyan­ezt, vagy az el­nök je­len­ti be a mé­di­án ke­resz­tül a min­den­ki­re ki­ha­tó nyi­lat­ko­za­tot. A pá­li „ige­hir­de­tés” szó mö­gött is ez áll: ki­hir­de­tik, hogy ki a gyõz­tes. Jé­zus Krisz­tus Úr, vagy­is el­dõlt a küz­de­lem. E vi­lág fe­je­del­me, a sá­tán vég­ér­vé­nye­sen ve­szí­tett, és megy alatt­va­ló­i­val, e vi­lág fi­a­i­val a ne­kik el­ké­szí­tett örök íté­let­re, a kár­ho­zat­ra. A vi­lág iga­zi Ura meg­ér­ke­zik, hoz­va ma­gá­val az örök éle­tet meg­vál­tot­tai ré­szé­re. – Uram, há­lás va­gyok sze­re­te­te­dért, hogy ke­gyel­med­bõl ve­led tölt­he­tem az örök­ké­va­ló­sá­got!

 

A nap éneke:

Ó ÉN URAM HOZZÁD KIÁLLT SZÍVEM