2016. október 8. szombat

2016.10.07 22:18

2016. október 8. szom­bat

 

„Ben­ned bíz­tak õse­ink, bíz­tak, és meg­men­tet­ted õket.”

(Zsoltárok 22,5)

 

Ta­lán vol­tunk már olyan ki­lá­tás­ta­lan nyo­mo­rú­ság­ban, ami­kor azt érez­tük, hogy nincs to­vább, mint­ha az Is­ten is el­ha­gyott vol­na. Ilyen hely­zet­ben ér­de­mes fel­idéz­ni a hit­ben elõt­tünk járt nem­ze­dé­kek pél­dá­ját, aki­ket Is­ten szen­ve­dé­sük­bõl ki­men­tett. Így volt ez a múlt­ban, így van a je­len­ben, sõt: így lesz a jö­võ­ben is! Ha se­gít­sé­gül hív­juk az Urat, õ min­dig fi­gyel ránk, ki­me­ne­kít min­den baj­ból, és – ha az õ ügyé­ért, az õ esz­kö­ze­i­vel har­co­lunk – gyõ­ze­lem­re visz még az em­be­ri szem­mel néz­ve vesz­tés­re ál­ló csa­ták­ban is! Meg­ígér­te, és õ nem ha­zu­dik! Bíz­zunk ben­ne!

 

A nap éneke:

DICSÉRLEK IMÁDLAK