2016. október 23. vasárnap

2016.10.22 22:14

2016. október 23. vasárnap

 

„Ó, Uram, Uram! Te al­kot­tad az eget és a föl­det nagy ha­ta­lom­mal és ki­nyúj­tott kar­ral. Ne­ked sem­mi sem le­he­tet­len.”

(Jeremiás 32,17)

 

Szo­ron­ga­tó hely­zet­ben van a fo­goly Je­re­mi­ás – a ba­bi­ló­ni­ai ki­rály had­se­re­ge kö­rül­zár­ta Je­ru­zsá­le­met –, de még ek­kor is el­hang­zik a biz­ta­tás Is­ten szá­já­ból: fog­nak még há­zat, szán­tó­föl­det és sző­lőt ven­ni eb­ben az or­szág­ban. A pró­fé­ta tisz­tán­lá­tá­sa le­het­ne a mi­énk is, ha ké­pe­sek len­nénk ki­csit fel­emel­ni a fe­jün­ket és nem mást okol­va, nem a vál­ság­ba ju­tott vi­lá­gon ke­se­reg­ve meg­lát­ni, mit vé­tet­tünk Is­ten el­len – hi­szen a ba­jok for­rá­sa ez. Je­re­mi­ás is er­ről be­szél. Nem hall­gat­tunk az Úr sza­vá­ra, nem él­tünk tör­vé­nye sze­rint. Még a szo­ron­ga­tó hely­zet­ben sincs ké­ső, amíg Is­ten ma­ga biz­tat. 

 

A nap éneke:

SZENT AZ ÚR AZ ALKOTÓ