2016. október 17. hétfő

2016.10.16 21:50

2016. október 17. hét­fő

 

„A nép, amely sö­tét­ség­ben jár, nagy vi­lá­gos­sá­got lát. A ha­lál ár­nyé­ká­nak föld­jén la­kók­ra vi­lá­gos­ság ra­gyog.”

(Ézsaiás 9,1)

 

Az ószö­vet­ség né­pé­nek hi­te bi­zal­mon alap­szik: hogy Is­ten szól ki­vá­lasz­tott em­be­rei, a pró­fé­ták ál­tal. Hogy irányt mu­tat a cé­lig, ami­kor el­jön majd a Mes­si­ás. Amíg el­ér­ke­zik az idő. Ami­kor a sö­tét­ség­ből fény szü­le­tik. Ez meg­tör­tént! S ez az új kez­det a mi éle­tünk­ben, a mi ad­ven­tünk­ben is el­jön, ami­kor sö­tét éj­sza­kánk­ban Krisz­tus ve­szi át a ha­tal­mat. Ret­ten­tő ne­he­zen vi­sel­jük azt a pár hó­na­pot, ami­kor fény­sze­gény a kül­ső kör­nye­zet. De az egész éle­tet lel­ki sö­tét­ben le­él­ni, ami­kor a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga fé­nyé­ben is él­het­nénk…?

 

A nap éneke:

HA JŐ A NAP AZ ÉGRE

 

Olvass tovább: https://www.szadaibaptista.com/