2016. október 10. hétfő

2016.10.09 21:57

2016. október 10. hét­fő

 

„Most, ami­kor hall­já­tok sza­vát, ne ke­mé­nyít­sé­tek meg szí­ve­te­ket.”

(Zsoltárok 95,7–8)

 

Ami­kor a zsú­folt fõ­vá­ros ut­cá­it já­rom, óva­tos­ság­ból szin­te be­csu­kom a sze­mem, meg sem hal­la­nám, ha va­la­ki meg akar­na szó­lí­ta­ni, mert a vé­gén még va­la­mi baj le­het be­lõ­le. Ki­ált­hat­ják et­tõl kezd­ve én­fe­lém, hogy tu­dom-e, mennyi az idõ, mer­re van a met­ró­meg­ál­ló, vagy akár hogy meg tud­nám-e fog­ni a ba­ba­ko­csit, amíg az il­le­tõ je­gyet vált. Sü­ke­ten me­gyek el az em­be­rek mel­lett, és már utó­lag tény­leg nem is tu­dom, meg­szó­lí­tott-e ma va­la­ki. Jaj… És ha nagy V-vel ír­tam vol­na ezt az utol­só szót?

 

A nap éneke:

SZENTLÉLEK ÚGY KÉRÜNK