2016. november 9. szerda
2016. november 9. szerda
„Simon, aki varázslással foglalkozott, maga is hívõ lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegõdött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.”
(ApCsel 8,13)
Jeleket és csodákat várók vagyunk. Ezért foglalkozott az ember mindig varázslással, legyen az aranycsinálás, bájitalok kevergetése, a jövõ kutatása a csillagokban, kártyákban. Kell a csoda, az ámulat, a döbbenet, amellyel belehazudjuk a világ elemei feletti (nem létezõ) hatalmunkat a szívünkbe. Isten azonban nem hazugságokban mutatja meg valóságos hatalmát és azt, hogy egyedül õ az Isten, hanem abban a lehetetlen és mégis megtörténõ csodában, amikor az ember szívét változtatja meg.
A nap éneke:
A VILÁG MEGVÁLTÓJA