2016. november 6. vasárnap

2016.11.05 22:02

2016. november 6. vasárnap

 

„Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” 

(Zsoltárok 142,4a)

 

Hitünk egyik csodálatos tapasztalata, hogy sosem vagyunk egyedül. Bár ez az „ének” az Elhagyatott ember könyörgése címet viseli, mégis olyan Úrról tesz bizonyságot, aki értünk él, aki ragaszkodik hozzánk, akinek gondoskodó szeretete nem marad el tõlünk még elcsüggedésünk, megfáradásunk közepette sem. Nem létezik Isten háta mögötti hely(zet). Õ ismeri gondjainkat, fájdalmainkat, félelmeinket. Nincs olyan mélység, magány, szorongattatás, ahol ne lenne velünk a mi erõs várunk, oltalmazónk.

 

A nap éneke:

VESD CSAK GONDJAID AZ URRA