2016. november 30. szerda

2016.11.29 21:51

2016. november 30. szer­da

 

„A mi se­gít­sé­günk az Úr ne­vé­ben van, aki az eget és a föl­det al­kot­ta.”

(Zsoltárok 124,8)

 

„Ugyan hon­nan vá­rod a tá­maszt, a se­gít­sé­get? Van egy­ál­ta­lán va­la­ki?”– kér­de­zi a ké­tel­ke­dő. „Hát Is­ten­től! – fe­le­led. – Tő­le, aki már a kez­det kez­de­tén is ott volt, aki min­dent meg­al­ko­tott. Lát­ha­tót és lát­ha­tat­lant. Ő most is je­len van! Ő tud­ja, mi­re van szük­sé­gem!” „Ez sza­már­ság, te ma­gad sem tu­dod, hogy mit is akarsz.” „De ő tud­ja, hogy mi a ter­ve ve­lem. És én biz­ton ál­lí­tom: az ő ne­vé­ben van a se­gít­sé­gem. Ha az ő ne­vét hí­vom, tu­dom, hogy Va­la­ki fi­gyel rám. Nél­kü­le va­ló­ban nem len­ne ér­tel­me az éle­tem­nek. És te… ki­ben bí­zol?”

BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!

 

A nap éneke:

AZ ÚRBAN BÍZOM ÉN