2016. november 29. kedd

2016.11.28 22:07

2016. november 29. kedd

 

„A ki­rá­lyi tiszt­vi­se­lő új­ra kér­te Jé­zust: Uram, jöjj, mi­előtt meg­hal a gyer­me­kem. Jé­zus er­re így vá­la­szolt: Menj el, a te fi­ad él. Hitt az em­ber a szó­nak, ame­lyet Jé­zus mon­dott ne­ki, és el­in­dult.”

(János 4,49–50)

 

A csa­ló­dott­ság­tól meg­fá­radt em­ber ne­he­zen tud már hin­ni bár­mi­lyen szó­nak: „Nincs már vi­ga­szom, nincs re­mé­nyem, mert a sür­ge­tő ba­jok­ban a se­gít­ség nem jött azon­nal. Pe­dig én most vá­rom! Jé­zust is sür­get­ni aka­rom, se­gít­sen, most! Le­gyen meg­men­tőm azon­nal, mert nagy a baj.” És ő út­nak in­dít en­gem, nem min­dig ad köz­vet­len bi­zony­sá­got, csak biz­tat: „Menj!” A fel­sza­ba­dí­tó kül­dés­nek nem le­het más a gyü­möl­cse, csak az, hogy va­ló­ban el­in­du­lok. Hi­szek, an­nak el­le­né­re, hogy a biz­ta­tás­nak nem lá­tom elő­re az ered­mé­nyét.

BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!

 

A nap éneke:

JÉZUSOM ÁLDOZATODRA GONDOLOK