2016. november 25. péntek

2016.11.24 21:45

2016. november 25. pén­tek

 

„Örül­je­tek Je­ru­zsá­lem­mel! Vi­gad­ja­tok ve­le mind­nyá­jan, akik sze­re­ti­tek! Szív­ből örül­je­tek ve­le mind, akik gyá­szol­tá­tok!”

(Ézsaiás 66,10)

 

Az együtt ér­ző szív ké­pes a szo­mo­rú­ság­ban és öröm­ben is együtt len­ni a má­sik­kal. Együtt dob­ban­nak, együtt moz­dul­nak, egy az irány. Az öröm­re buz­dí­tás­ra ne­he­zen moz­du­lunk. Fő­leg, ha nem ért­jük, mi­ről van szó, mi ad rá okot. Vi­gad­ni pe­dig ki­fe­je­zet­ten csak ön­fe­led­ten le­het, a kont­rollt Is­ten ke­zé­be té­ve, aki­ért, aki­vel jól érez­zük ma­gun­kat, aki mi­att ün­nep­pé vá­lik mind­az, amit meg­élünk. Je­ru­zsá­lem több a nagy szent vá­ros­nál, Is­ten tu­laj­do­na, amely az ő di­cső­sé­gét ün­nep­li és hir­de­ti. A „bé­ke vá­ro­sa”, ahol és ahon­nan Jé­zus fel­tá­ma­dá­sa­kor a ha­lá­lon túl­mu­tat­va az „Élet” ra­gyo­gott fel.

 

A nap éneke:

ÖRVENDTEM MIKOR MONDTÁK

 

ÖRVENDTEM MIKOR MONDTÁK