2016.11.21 21:58

2016. november 22. kedd

 

„Em­bert ül­tet­tél a nya­kunk­ra, hol tűz­be, hol víz­be ju­tot­tunk, de ki­ve­zet­tél.”

(Zsoltárok 66,12)

 

Haj­lott há­tú em­be­rek so­ka­sá­ga vesz kö­rül. Nem csak ge­rinc­be­te­gek. Meg­fá­rad­tak, csüg­ged­tek, csa­ló­dot­tak, hi­te­vesz­tet­tek. Ha te­her ne­he­ze­dik rá­juk, azt gon­dol­ják, ez Is­ten bün­te­té­se vagy az ör­dög já­té­ka. Van, mi­kor ki­ég­nek, van, mi­kor ful­la­doz­nak. Szél­ső­sé­ges te­rep­gya­kor­lat ez, ke­vés az esély a túl­élés­re. De „fel­egye­ne­sed­ve”, „fel­emelt fej­jel”, ki­hú­zott hát­tal jól lát­ha­tó a cél. Az is, hogy ki tűz­te ki. És az is, ki ad­ja a pró­bá­kat. De az is, ki kí­sér ben­nün­ket!

 

A nap éneke:

OLY HÁLÁS VAGYOK