2016. március 7. hétfõ

2016.03.06 22:13

2016. március 7. hét­fő

 

„Itt va­gyok, itt va­gyok! – mond­tam a nép­nek, amely nem hív­ta se­gít­sé­gül ne­ve­met.”

(Ézsaiás 65,1b)

 

Mi­lyen fáj­dal­mas mon­da­tok ezek az 1. vers­bõl: „Meg­ke­res­het­tek vol­na, de nem kér­dez­tek, meg­ta­lál­hat­tak vol­na, de nem ke­res­tek.” Na­gyon sok kér­dé­sünk­re, prob­lé­mánk­ra egy­sze­rû­en se­hol sem ta­lál­junk a meg­ol­dást. Vál­ság­ban va­gyunk, er­köl­csi, lel­ki té­ren, kap­cso­la­ta­ink ku­dar­co­sak. Ugyan­olya­nok va­gyunk, mint Iz­rá­el né­pé­nek fi­ai, akik, bár Is­te­nük fo­lya­ma­to­san fe­lé­jük nyújt­ja ke­zét (2. vers), in­kább a ma­guk okos­sá­ga után men­nek, vagy ko­ruk bál­vá­nya­it, szel­le­me­it fag­gat­ják. És egy­re mé­lyebb­re ke­rül­nek Is­ten nél­kül. „Itt va­gyok, itt va­gyok!” – „mond­ja” Is­ten, és el­kül­di hoz­zánk a Fi­át, hogy meg­ment­sen; még egy kí­sér­le­tet tesz. Ek­ko­ra lé­pést tesz fe­lénk.

 

A nap éneke:

ITT VAGYOK MOST