2016. március 6. vasárnap
2016. március 6. vasárnap
„Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsõséged lakóhelyét.”
(Zsoltárok 26,8)
Az ember Isten közelébe vágyik. Meghittségre, megnyugvásra, menedékre, csendre, találkozásra, imádságra. Isten dicsõségéhez méltóan imaházakat, templomokat épít, benne szép belsõ tereket hoz létre, tornyot emel, oltárt, szószéket, orgonát készít a mesterember. Virággal díszítik a hívek az Isten házát, és eljönnek, hogy találkozzanak vele. Hogy elé vigyék kéréseiket, hálájukat, bánatukat, szorongásaikat, kérdezzenek tõle, és válaszokat kapjanak. Jó látni, hogy Isten dicsõségére épültek ezek a házak. De a lényeg nem az épület – hanem a Lélek, a Szent Isten, aki betölti. Aki a mai vasárnapon is „vár” minket hajlékába…
Egy vers vasárnapra:
FOHÁSZ
Uram, ha Igéd életté válna bennem,
Hogyha erejétől szárnyra kapna lelkem,
Nem tapadnék sárhoz, röghöz...
Múló földi kincsek láttán
Nem ejtene meg a sátán.
Uram, hogyha Igéd növekedne bennem,
S vele együtt nőne, gazdagodna lelkem,
Nem tördelném erőmet el...
Apró, mihaszna célokért
Nem hagynám veszni a babért.
Uram, hogyha Igéd lángra gyúlna bennem
S általa hevülnék, ékesedne lelkem,
Nem válnék eggyé salakkal...
Ha éltemre szenny tapadna,
Nem tűrné tüzed hatalma.
Uram, hogyha Igéd szétáradna bennem,
Mint kenyeret, vizet óhajtaná lelkem,
Szükséget nem látnék soha...
A pusztában is szüntelen
Italom lenne s kenyerem.
Uram, add hogy így legyen!
Frittmann László
A nap éneke:
AZ ÚR ŐRIZŐM