2016. március 31. csütörtök

2016.03.30 22:07

2016. március 31. csütörtök

 

„Az egész so­ka­ság örült mind­azok­nak a cso­dák­nak, ame­lye­ket Jé­zus vitt vég­hez.”

(Lukács 13,17)

 

Együtt örü­lünk a jó­val, és lel­künk együtt saj­dul, ha a rossz vagy a pusz­tu­lás erõi gyõ­ze­del­mes­ked­nek. Leg­alább­is ezt ta­pasz­tal­juk a mo­zi­ban, a szín­ház­ban, a té­vé elõtt ül­ve vagy köny­vet ol­vas­va. A va­ló vi­lág ne­ga­tív hí­rei azon­ban ma már meg­le­he­tõ­sen fá­sult­tá tesz­nek ben­nün­ket. Tu­dunk-e még szív­bõl örül­ni, ha va­la­mi kis jó is tör­té­nik kö­rü­löt­tünk? S tu­dunk-e an­nak örül­ni, ha ezt a jót az Úr cse­lek­szi em­be­ri éle­tek­ben? Ré­sze­sei va­gyunk Jé­zus cso­dá­i­nak, vagy bár­so­nyos ka­ros­szék­bõl bá­mul­juk csak, mint a mo­zi­vász­nat?

 

A nap éneke:

Ő MEGVÁLTÓM ÉS ISTENEM

 

 

Vissza