2016. március 26. Nagyszombat

2016.03.25 22:08

2016. március 26. Nagyszom­bat

 

„Is­ten, aki tu­laj­don Fi­át nem kí­mél­te, ha­nem mind­nyá­jun­kért oda­ad­ta, hogy­ne aján­dé­koz­na ne­künk ve­le együtt min­dent?”

(Róma 8,32)

 

Nagy­szom­bat: gyász, fé­le­lem, ér­tet­len­ség a ta­nít­vá­nyok szí­vé­ben. Mi­ér­tek, de csak né­ma­ság, csend. Is­ten nem kí­mél­te tu­laj­don Fi­át! Ma­gunk­ra ma­rad­tunk, ha nagy­szom­bat után nem vir­rad a más­nap. A kí­sér­tõ azon­ban nem ve­het erõt raj­tunk! Is­ten ve­le együtt oda­aján­dé­koz ne­künk min­dent! A nagy­szom­ba­tok fé­lel­me, a ma­gunk­ra ha­gya­tott­ság ér­zé­se, az Is­ten nél­kü­li vi­lág ér­ze­te ha el­fog, ha a ha­lál tû­nik a gyõz­tes ha­ta­lom­nak, ra­gasz­kod­junk eh­hez az igé­hez. A hús­vét haj­na­la ér­ke­zõ­ben! Is­ten így akar­ta, így cse­le­ked­te: Krisz­tus le­gyõz­te a ha­lált. Mai ta­nít­vá­nyok, akik fé­lünk: ez az es­te szép­sé­ges, mert fáj­dal­má­ban ott a re­mény, gyá­szá­ban a hit: fel­vir­rad. Fel­tá­mad!

 

A nap éneke:

Ó MÍLY FENSÉGES…