2016. március 24. Nagycsütörtök

2016.03.23 22:08

2016. március 24. Nagycsü­tör­tök

 

„Jé­zus vet­te a ke­nye­ret, há­lát adott, meg­tör­te és e sza­vak­kal ad­ta ta­nít­vá­nya­i­nak: „Ez az én tes­tem, amely ti­é­ret­te­tek ada­tik: ezt cse­le­ked­jé­tek az én em­lé­ke­ze­tem­re.” (Lukács 22,19)

„Jé­zus így imád­ko­zott: Atyám, ha aka­rod, vedd el tõ­lem ezt a po­ha­rat, mind­az­ál­tal ne az én aka­ra­tom le­gyen meg, ha­nem a ti­ed. Ek­kor an­gyal je­lent meg ne­ki a menny­bõl, és erõ­sí­tet­te õt.” (Lukács 22,42–43)

 

Az úr­va­cso­rában a bû­ne­ink bo­csá­na­tát kap­juk, és egy el­jö­ven­dõ asz­tal­kö­zös­ség ál­dá­sá­ról nye­rünk meg­erõ­sí­tést. Egy kétezer év­vel ez­elõt­ti hús­vét tör­té­ne­tét hall­gat­juk az igé­bõl, de nem a múlt em­lé­ké­bõl kell él­nünk: mi is ré­sze­sei va­gyunk, ami­kor vesszük az úr­va­cso­ra szent­sé­gét. Él az Úr, aki­vel ta­lál­ko­zunk. Emel­jük föl lel­kün­ket, él­jük át azt a cso­dát, amelyet a megtört kenyérben és a bor­ban lel­künk, hi­tünk erõ­sí­té­sé­re ka­punk. Érez­zük, amint szét­árad ben­nünk a bol­dog­ság, hogy ennyi­re sze­ret min­ket az Is­ten.

 

A nap gondolatai