2016.03.18 22:30

2016. március 19. szom­bat

 

„Az Úr sze­re­te­te mind­örök­ké az is­ten­fé­lõk­kel van, és igaz­sá­ga még az uno­ká­ik­kal is; azok­kal, akik meg­tart­ják szö­vet­sé­gét, és tö­rõd­nek ren­del­ke­zé­se­i­nek tel­je­sí­té­sé­vel.”

(Zsoltárok 103,17–18)

 

Olyan jó tud­ni ezt! Olyan jó eb­be ka­pasz­kod­ni, éle­tet, ter­ve­ket er­re épí­te­ni! Csa­lá­dot eb­ben és er­re ne­vel­ni. Ha baj­ba ke­rü­lünk, prob­lé­má­in­kat ez­zel a tu­dás­sal meg­ol­da­ni. Ha már min­den re­mény­te­len­nek tû­nik, ma­gun­kat er­re em­lé­kez­tet­get­ni. A szo­mor­ko­dót ez­zel vi­gasz­tal­ni. Mert Is­ten sze­re­te­te mind­örök­ké az is­ten­fé­lõk­kel van… En­gedd, Uram, hogy a ti­éd ma­rad­has­sak min­den­kor! Ámen.

 

A nap éneke:

ÜDVRE HÍVON ZENG