2016. március 14. hétfő

2016.03.13 23:00

2016. március 14. hét­fő

 

„Pál ír­ja: Min­den­kor imád­ko­zunk ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön meg ti­te­ket tel­je­sen a jó­ban va­ló gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit min­den ere­jé­vel.”

(2. Thesszanolika 1,11)

 

Hány nagy­szü­lõ fo­há­sza, édes­anya imád­sá­ga tel­je­sült már be ti­tok­za­tos mó­don! Az el­ve­tett mag sok­szor alu­szik, már-már azt hisszük, hogy so­ha­se kel ki, az­tán ami­kor el­jön az ide­je, szár­ba szök­ken, és meg­hoz­za a ka­lászt… A mi em­be­ri al­kal­mas­sá­gunk nem a sa­ját erõs aka­rat­erõnk gyü­möl­cse. Erõt­len­ként, el­bu­kott­ként, de Is­ten elõtt hor­do­zott­ként még­is le­he­tünk vi­lá­gí­tó gyer­tya­fény a sö­tét pin­cé­ben. Így kell hor­doz­nunk a leg­re­mény­te­le­nebb­nek hitt em­ber­tár­sa­in­kat is Is­ten elõtt ki­tar­tó imád­ság­ban!

 

A nap éneke:

Ó ÁHÍTAT IDŐSZAKA