2016.03.11 21:53

2016. március 12. szom­bat

 

„A va­cso­ra órá­já­ban el­küld­te a szol­gá­ját, hogy mond­ja meg a meg­hí­vot­tak­nak: Jöj­je­tek, mert már min­den ké­szen van.” 

(Lukács 14,17)

 

„Bol­dog az, aki Is­ten or­szá­gá­nak ven­dé­ge.” (Lk 14,15) – Csak még len­ne pár el­in­téz­ni­va­lónk, és bár meg­tisz­te­lõ a hí­vás, most nem érünk rá dön­te­ni… Cse­le­ked­ni plá­ne. Él­ni kell még sok le­he­tõ­ség­gel, be­tel­je­sí­te­ni csá­bí­tó vá­gya­kat, haj­szol­ni az élet nagy ígé­re­te­it, az­tán majd, per­sze, me­gyünk… Ugye még nem sür­gõs? „Jöj­je­tek, mert már min­den ké­szen van.” Gon­dol­juk át új­ra! Már a „va­cso­ra órá­ja” van! Mit is fe­le­lünk a hí­vás­ra?!

 

A nap éneke:

KÉSZEN VÁR REÁM ASZTALOD