2016. március 11. péntek

2016.03.10 22:39

2016. március 11. pén­tek

 

„Jól lát­hat­ja uta­i­mat Is­ten, és szá­mon tart­hat­ja min­den lé­pé­se­met.”

(Jób 31,4)

 

Ki mond­hat­ja el ezt Jób­bal tel­jes nyílt­ság­gal és fé­le­lem, szo­ron­gás nél­kül? Mi­lyen jó vol­na el­mon­da­ni! Tisz­ta lel­ki­is­me­ret­tel él­ni: reg­gel így kel­ni fel és néz­ni a tü­kör­be (át­vitt ér­te­lem­ben is), es­te pe­dig nyu­godt szív­vel fe­küd­ni le… Böjt az ön­vizs­gá­lat, a rend­csi­ná­lás ide­je. A bûn­bá­na­té is, mert so­kat vét­kez­tünk. Rá­szo­ru­lunk Is­ten ke­gyel­mé­re. Ere­jé­re, amely meg­véd a bot­lás­tól. Tud­ha­tom, hogy Is­ten sze­ret, és nem mond le ró­lam, és ma is kér­he­tem, hogy õ vi­gyen az úton, õ irá­nyít­sa a lé­pé­se­i­met. Tisz­tán, hoz­zá mél­tó­an, ahogy él­ni sze­ret­nék – de ez nél­kü­le nem, csak ve­le si­ke­rül­het.

 

A nap éneke:

IMÁDLAK URAM