„Életünk ideje hetven esztendõ, vagy ha több, nyolcvan esztendõ, és nagyobb részük hiábavaló fáradság.”
(Zsoltárok 90,10)
Uram, ha hiábavaló az életem nagy része, akkor mi értelme van élni? Ha elmúlik a szépség, ha soha nem hagyható abba a tanulás, ha állandóan javítgatni kell, ami felépült, ha folyton elillan az öröm, ha ingadozik a hit, akkor miért küzdjek egyáltalán? Köszönöm neked az életemet – azt, hogy a sok hiábavalóság ellenére te adsz értéket napjaimnak, és földi idõmet úgy alakítod, hogy megismerjelek téged, és új életben járjak. Hálát adok a keresztért, melyen Megváltóm drága vére az én bûneimet mosta el. Add, hogy megbecsüljem a mai napot, és ne a hiábavaló perceket gyarapítsam!