2016. május 11. szerda

2016. május 11. szerda

„Pál ír­ja: Szün­te­le­nül há­lát adunk az Is­ten­nek, hogy ami­kor hall­gat­tá­tok az Is­ten­nek ál­ta­lunk hir­de­tett igé­jét, nem em­be­ri be­széd­ként fo­gad­tá­tok be, ha­nem Is­ten be­szé­de­ként, amint­hogy va­ló­ban az, és an­nak ere­je mun­kál­ko­dik is ben­ne­tek, akik hisz­tek.”

(1.Thesszalonika 2,13)  

Is­tent rej­tõz­kö­dõ­nek is szok­ták hív­ni, mert itt a föl­di lét­ben nem lát­hat­juk meg az ar­cát szem­tõl szem­ben, és nem hall­hat­juk meg a hang­ját. Va­jon tény­leg így van ez? Aki ke­re­si õt, szám­ta­lan for­má­ban rá­ta­lál­hat. Ott van a nyí­ló, il­la­tos ta­va­szi vi­rág­ban, a ma­dár­csi­cser­gés­ben, a Sze­ret­lek! val­lo­más­ban és a Ne félj! ba­rá­ti biz­ta­tás­ban. Hall­hat­juk az is­ten­tisz­te­le­te­ken, mi­kor az igehirdető szól hoz­zánk az õ üze­ne­tét köz­ve­tít­ve. Ör­ven­dez­zünk, hogy nem né­ma és lát­ha­tat­lan Is­te­nünk van, mond­junk há­la­imát, hogy még min­dig gon­dot vi­sel ránk!

A nap éneke:

URAM JÓSÁGOD VÉGTELEN