Jézus így szólt Péterhez: „Én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.”
(Lukács 22,32)
Péter a buzgó, lelkesedõ tanítvány megtestesítõje. Ha Jézus kérdezi tanítványait, általában Péter az, aki válaszol, például megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia. Ha a tanítványokat valami foglalkoztatja, többnyire Péter kérdezi meg a Mestertõl, például hogy mi lesz a jutalmuk, amiért elhagytak mindent. Amikor Jézus odahajol a lábukhoz, Péter az, aki hevesen tiltakozik a lábmosás ellen, hogy aztán a magyarázó szavak után még hevesebben kérje a többet Urától. Ennek a Péternek mondja Jézus az utolsó vacsora éjszakáján: nagy a tét, a bukás veszélye nagyon is valós, de õ könyörgött érte. A mai Pétereknek is bátorítást jelenthet az ige: nagy lelkesedések, szenvedélyes hitvallások, lelki gyõzelmek közepette se felejtsük, hogy a sátán el akar tántorítani Urunktól, de Megváltónk könyörgött értünk.