„Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az õ nevéért.”
(Zsoltárok 23,3)
Krisztus mondja a példázatban János evangéliuma szerint: „Amikor a pásztor a maga juhait mind kivezeti, elõttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” (10,4) A kereszténység, Krisztus követése mindennap, minden helyzetben. Földi élete erre is példát ad: õ mindig mozgásban, úton volt. Természetesen eljárt templomba, zsinagógába is, de nem ezt tartotta célnak. A megszokott, sok esetben kiüresedett gyülekezeti életet is misszió- és szeretetközpontúvá tette, és mindezt kivitte, kiszabadította a szakrális (= szent) rabságból. Nem várta az embereket, hanem közéjük ment. Így van ma ez a róla elnevezett egyházakban? Kövessük a Bárányt, akárhová megy (Jel 14,4).