2016. június 10. pén­tek

2016.06.09 21:52

2016. június 10. péntek 

 

„Jób pe­dig fe­lelt, és ezt mond­ta az Úr­nak: Bi­zony, könnyel­mû vol­tam! Mit fe­lel­het­nék ne­ked? Ke­ze­met a szám­ra te­szem.”

(Jób 40,3–4)

  

Kié le­gyen az utol­só szó? Mint­ha be­lénk len­ne kó­dol­va, hogy csak­is a mi­énk le­het. A lát­szó­lag ér­tel­met­le­nül szen­ve­dõ Jób so­ká­ig fe­le­selt Is­ten­nel, mi­re ki tud­ta mon­da­ni: Be­fo­gom a szám! Mi is ne­he­zen ju­tunk el er­re, hi­szen ami­kor a mennyei Atya vi­lá­gos vá­laszt ad egy ko­moly kér­dé­sünk­re, és el­iga­zít egy út­el­ága­zás­nál, az sok­szor nem tet­szik. Fel­so­ra­koz­tat­juk az ér­ve­in­ket, hisz­tis gyer­mek­ként csap­ko­dunk, vagy mon­do­gat­juk ugyan­azo­kat a pa­na­sza­in­kat… A mai ige ar­ra int, hogy csen­de­sed­jünk el, te­gyük ke­zün­ket a szánk­ra, és ne fe­le­sel­jünk Urunk­kal!

 

A nap éneke:

GYÖNYÖRŰ MIND