2016. július 7. csütörtök
2016. július 7. csütörtök
„Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott.”
(Róma 11,2)
Isten hû, ha mi hûtlenkedünk is – ezt érthetjük meg ebből az igébõl. Nagyon fontos ezt magunkban tisztázni. Természetesen nem azért, hogy bátran vétkezzünk Isten ellen és felebarátunk ellen. Isten nem a bûnre szabadít fel minket. A félelmeinkbõl, az állandó kényszeres megfelelni akarásunkból akar kimenteni azáltal, hogy azt hirdetteti nekünk: nem veti el népét, népe tagjait, azaz téged és engem sem. Mibõl fakad ez a hûség? Isten lényegébõl, aki maga a szeretet. Õ Fiában tette érthetõvé a világ minden embere számára, hogy szereti, és hû az emberhez, nem akarja elveszni látni. Áldd és magasztald Istent, aki hû hozzád!
A nap éneke:
MINDEN SZERINTED LEGYEN