2016. július 22. péntek

2016.07.21 21:36

2016. július 22. pén­tek

 

„Áld­já­tok né­pek a mi Is­te­nün­ket, han­go­san hir­des­sé­tek di­csé­re­tét! Õ tar­tott élet­ben ben­nün­ket, és nem en­ged­te, hogy lá­bunk inog­jon.”

(Zsoltárok 66,8–9)

 

Öko­ló­gi­ai ka­taszt­ró­fá­kat jó­sol­nak, vi­lág­jár­ványt, glo­bá­lis fel­me­le­ge­dést, ter­mé­sze­ti ka­taszt­ró­fá­kat. Sok­szor el­gon­dol­ko­dik az em­ber: mi az Is­ten aka­ra­ta? Mi­ért tar­tunk itt, és mi lesz ve­lünk, a vi­lág­gal? Hi­szem: nem kon­fe­ren­ci­á­kon fog meg­ol­dód­ni a vi­lág sor­sa, sem a G8-ak csú­csa­in. Ami bi­zo­nyos: Is­ten az élet Ura. Meg­õriz min­ket, de tõ­lünk is az élet tisz­te­le­tét vár­ja. Éle­tet mi nem te­remt­he­tünk, meg sem tart­ha­tunk. Meg­té­rés nél­kül nincs éle­tünk, nincs jö­võnk, ezt kel­le­ne vég­re meg­ér­te­ni.

 

A nap éneke:

BUZGÓN KÉRJÜK