2016. július 18. hétfő
2016. július 18. hétfő
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyûlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti.”
(Lukács 16,13)
Komoly belsõ meghasonlást, morális csõdöt idézhet elõ, ha két (több) urat, eszmét, elvet akarunk a nekünk adatott egy szívvel és lélekkel szolgálni, követni, vallani. Taktikázik a világ, taktikázunk mi is, feladjuk az elveinket, „újragondoljuk” a hitünket, aszerint, hogy miként érvényesülhetünk jobban. De hol is? Itt, ahol van negyven-ötven-hatvan évnyi életünk. És közben? És azután? Jézus azt mondja: így nem lehet. Nem így lehet jól! Nem erre hív az Úristen. Állásfoglalásra késztet az ige, amikor meghalljuk. Jézus életútjának vállalására szólít fel, taktikák és lavírozások nélkül.
A nap éneke:
HA FÖLDI ÚTAD VÉGET ÉR