2016.07.09 21:35

2016. július 10. va­sár­nap

 

„Ne fá­rad­ja­tok be­le a jó cse­lek­vé­sé­be.”

(2.Thesszalonika 3,13)

 

Iga­zán ne­künk szó­ló igét kap­tunk! Ami meg­döb­bent­het, hogy ez a mon­dat in­kább ké­rés, bá­to­rí­tás, mint uta­sí­tás. A kör­nye­zõ ver­sek­ben több­ször elõ­for­dul a pa­ran­csol­juk ige, de itt Pál apos­tol kér. Mi­re? A jó cse­lek­vé­sé­re. Úgy érez­zük, ezt könnyû meg­ten­nünk, hi­szen nem bánt­juk egy­mást, fegy­ver­rel nem tö­rünk má­sok­ra, nagy bûnt nem kö­ve­tünk el. De va­jon nincs iga­za Pál­nak, hogy könnyen el­fá­ra­dunk a jó cse­lek­vé­sé­ben? Mert bi­zony ha­mar le­lom­boz min­ket, ha má­sok nem fi­gyel­nek ránk, ha nem tö­re­ked­nek a ked­vünk­ben jár­ni, ha nem kér­nek bo­csá­na­tot tõ­lünk, pe­dig mi eze­ket gya­ko­rol­juk irá­nyuk­ban na­pon­ta. Jót ten­ni és ezért vi­szon­zást nem vár­ni csak a Lé­lek meg­szen­te­lé­se ál­tal le­het. Kér­jük a Lel­ket, és ne fá­rad­junk el!

 

A nap éneke:

MONDD EL AZ EGÉSZ VILÁGNAK