2016. január 9. szombat

2016.01.08 22:36

2016. január 9. szom­bat

 

„Uj­jon­gó han­gon mond­já­tok el, hir­des­sé­tek és ter­jesszé­tek a föld ha­tá­rá­ig! Mond­já­tok: Meg­vál­tot­ta az Úr szol­gá­ját, Já­kó­bot!”

(Ézsaiás 48,20b)

 

Hor­doz­zuk az evan­gé­li­u­mot, az öröm­hírt. Ez lenne a küldetésünk, ám sok­szor nem él­ünk vele. Sok­kal in­kább a pa­nasz, az elé­ge­det­len­ség hír­nö­ke­i­ként ha­tunk a kö­rü­löt­tünk élõk kö­zött. Ho­gyan kel­le­ne in­kább öröm­hírt mon­dók­ká vál­nunk? Aki hall­gat­ja az öröm­hírt, és át­jár­ja szí­vét-lel­két na­pon­ta az él­te­tõ ige, Is­ten ta­pint­ha­tó és érez­he­tõ sze­re­te­te, gon­dos­ko­dá­sa, az tud ró­la be­szél­ni, bi­zony­sá­got ten­ni – és ami a leg­fon­to­sabb, en­nek „ha­tá­sa alatt” él­ni.

 

A nap éneke:

DICSÉRLEK TÉGED URAM