2016. január 7. csütörtök

2016.01.06 21:36

2016. január 7. csü­tör­tök

 

„Atyánk, szen­tel­tes­sék meg a te ne­ved.”

(Lukács 11,2a)

 

Jé­zus imád­koz­ni ta­nít. Min­den sza­va fon­tos, hi­szen nem szó­szá­tyár, bõ­be­szé­dû imád­ko­zás­ra ad pél­dát. Is­ten ne­vé­nek szent­sé­ge te­hát az Úr Jé­zus ta­ní­tá­sa sze­rint a leg­fõbb do­log. Mi­ért? Mert ami­kor Is­ten elé ál­lunk imád­sá­gunk­kal, meg­szó­lít­juk õt, ak­kor a hoz­zá va­ló vi­szo­nyunk lep­le­zõ­dik le. Ne­kem va­ló­ban õ a leg­fon­to­sabb? Az õ ne­vét aka­rom di­csér­ni, ha meg­szó­la­lok, ha olyat te­szek, amit lát­va má­sok a mennyei Atyát di­csõ­í­tik? Min­den­nél szebb, na­gyobb és szen­tebb ne­kem a te­rem­tõ Is­ten ne­ve? Csak ne ve­gyük so­ha át­ko­zód­va, gya­lá­zat­ra a szánk­ra a min­ket vég­te­le­nül sze­re­tõ Is­ten ne­vét! Bárcsak so­ha sen­ki e föl­dön ne ten­ne így, ha­nem ál­da­ná és di­csõ­í­te­né õt!

 

A nap éneke:

MI ATYÁNK