2016.01.05 21:29

2016. január 6. szer­da

 

Krisz­tus mond­ja: „Ti azért ku­tat­já­tok az Írá­so­kat, mert azt gon­dol­já­tok, hogy azok­ban van az örök éle­te­tek: pe­dig azok ró­lam tesz­nek bi­zony­sá­got.”

(János 5,39)

 

2008-ban egy éven át ün­ne­pel­tük a Bib­li­át, és „ku­tat­tuk az Írá­so­kat”. Ál­dás­sá vált – re­mél­ni, so­kak­ban –, hogy ki­ál­lí­tá­so­kon, gyü­le­ke­ze­ti dél­utá­no­kon, ver­se­nye­ken, já­té­ko­kon, cik­ke­ken, mû­so­ro­kon, okos és szép köny­ve­ken ke­resz­tül az élet köny­ve élet­kö­zel­be ke­rült, olyan ke­zek­be is, ame­lyek ed­dig nem for­gat­ták. Mi történt azóta, mi lett a mér­le­ge en­nek a rend­kí­vü­li év­nek? Er­rõl a lel­kek vizs­gá­ló­ja tud, aki lát­ja és ma­gá­hoz öle­li a hoz­zá té­rõt. Aki éle­tet és üd­vös­sé­get ta­lált, an­nak a szá­má­ra minden év a Bib­lia éve, mi több, meg­ha­tá­ro­zat­lan (örök) idõ­kig ki­to­ló­dik.

 

A nap éneke:

NINCS ENNÉL DRÁGÁBB HÍR