2016. január 5. kedd

2016.01.04 22:12

2016. január 5. kedd

 

„Ha meg­ta­lál­ta az el­ve­szett ju­hot, fel­ve­szi a vál­lá­ra örö­mé­ben.”

(Lukács 15,5)

 

Hány­fé­le for­mát ölt­het az el­ve­szett­ség, mi­kor nem va­gyunk a he­lyün­kön! Nincs lel­ki bé­kénk, cé­lunk, hi­tünk, tá­ma­szunk. Ke­ser­ve­sen bé­get az el­ve­szett juh, de – úgy tû­nik – sen­ki sem hall­ja gyen­ge kis hang­ját. Sen­ki sem nyúl ér­te. Az­tán egy erõs, ám gyen­géd kar fel­eme­li, és öröm­mel ma­gá­hoz öle­li. Az el­ve­szett em­ber: mi va­gyunk. Mert a bûn­bõl és an­nak kö­vet­kez­mé­nyé­tõl meg­vál­ta­ni sem ma­gun­kat, sem egy­mást nem tud­juk. Jé­zus eb­ben a ha­lá­los el­ve­szett­sé­günk­ben ta­lál meg. Föl­di ér­te­lem­ben le­het­nek vesz­te­sé­ge­ink, nyo­mo­rú­ság is jö­het, de az örök éle­tet a Pász­tor kar­já­ban meg­bú­jó bá­rány­tól nem ve­he­ti el sen­ki so­ha.

 

A nap éneke:

SZÉP AZ ÉLET TE NÁLAD

 

 

Vissza