2016. január 2. szombat

2016.01.01 21:57

2016. január 2. szombat

 

„Én pe­dig meg­lá­tom or­cá­dat, mint igaz em­ber, öröm tölt el, ha meg­lát­lak, ami­kor föl­éb­re­dek.”

(Zsoltárok 17,15)

 

Az év el­sõ napjaiban pi­cit fá­rad­tan, ki­me­rül­ten, pi­cit még vissza­vágy­va az ün­nep­be, még­is to­vább kell men­nünk. A külsõ kö­rül­mé­nyek­re né­zünk: bi­zony nem ígér­nek sok biz­ta­tót. Szür­ke na­pok, ün­nep se­hol a lát­ha­tá­ron, ám an­nál több a fel­adat, szo­ron­ga­tó­ak a ter­hek. Is­me­rõs ér­zés? Ol­vas­suk hát fi­gyel­me­sen az igét: üd­vös­sé­get, Is­ten or­cá­ját, örö­möt, el­ké­szí­tett, vé­get nem érõ – és im­már ne­künk Krisz­tus­ban „át­adott” – aján­dé­kot ígér. Jó irány­ba kell te­kin­te­nünk! Fel kell éb­red­nünk, és ér­de­mes is, mert öröm­re éb­red­he­tünk. Nem a te­her, ha­nem a min­ket hor­do­zó Is­ten a na­gyobb! Há­lá­val, ben­ne bíz­va kezd­jük ezt az évet! Õ ve­lünk van min­den na­pon. Ez bi­zo­nyos.

 

A nap éneke:

MAJD HA SZEMTŐL SZEMBE LÁTOM JÉZUST