2016. január 12. kedd

2016.01.11 22:02

2016. január 12. kedd

 

Jé­zus mond­ta: „Na­gyobb öröm lesz a menny­ben egyet­len meg­té­rõ bû­nö­sön, mint ki­lenc­ven­ki­lenc igaz mi­att, aki­nek nincs szük­sé­ge meg­té­rés­re.”

(Lukács 15,7)

 

Na­pon­kén­ti meg­té­ré­sünk, Urunk­tól ka­pott na­pon­kén­ti új szí­vünk ar­ra ad új­ra és új­ra le­he­tõ­sé­get, hogy Is­ten­re fi­gyel­ve tel­jes, ne­ki és fe­le­ba­rá­ta­ink­nak szen­telt éle­tet él­jünk. Sok­szor úgy érez­het­jük, be­le­fá­rad­tunk már az egész hi­á­ba­va­ló­ság­ba, annyi em­be­ri ku­darc, ki­sik­lott élet vesz kö­rül mind­annyi­un­kat, sok­szor a sa­ját bõ­rün­kön is érez­zük az em­be­ri gyar­ló­sá­got. Mind­ezek el­le­né­re Is­ten min­den­nap hív ma­gá­hoz meg­té­rés­re, mert ja­vun­kat akar­ja, és ve­lünk akar örül­ni. En­ged­jünk ne­ki!

 

A nap éneke:

Ó JÖJJ HÁT