2016. február 4. csütörtök

2016.02.03 21:46

2016. február 4. csü­tör­tök

 

„Olya­nok vagy­tok a ke­zem­ben, mint az agyag a fa­ze­kas ke­zé­ben.”

(Jeremiás 18,6)

 

Rit­mu­so­san kop­pan a talp az agya­go­zó ­ko­rong pe­dál­ján, a vi­zes-sá­ros mun­ka­la­pon erõs kéz tart­ja-te­ke­ri-for­máz­za a kép­lé­keny agya­got. Cso­dá­la­tos lát­vány, ahogy pör­gés-for­gás ered­mé­nye­ként szebb­nél szebb tár­gyak ke­rül­nek ki a fa­ze­kas ke­zei kö­zül. Ami nem si­ke­rül, azt új­ra fel­dol­goz­za, nem dob el semmit a mes­ter az alap­anyag­ból. Az agyag pe­dig, meg­ad­va ma­gát, en­ge­di, hogy mes­te­re for­mál­ja. Na­gyon szép, szem­lé­le­tes kép ez Je­re­mi­ás­tól. Kép­zel­jük be­le ma­gun­kat az agyag he­lyé­be, és en­ged­jük meg Urunk­nak, az egyet­len jó Mes­ter­nek, hogy ala­kít­sa-for­mál­ja éle­tün­ket! Is­ten ke­zé­ben a le­he­tõ leg­jobb he­lyen va­gyunk.

 

A nap éneke:

ÍM KÉSZEN ÁLL AZ ALKOTÁS