2016. február 20. szombat

2016.02.19 21:33

2016. február 20. szombat

 

Pál ír­ja: „Nem mint­ha már el­ér­tem vol­na mind­ezt, vagy már cél­nál vol­nék, de igyek­szem, hogy meg is ra­gad­jam, mert en­gem is meg­ra­ga­dott a Krisz­tus Jé­zus.”

(Filippi 3,12)

 

Pál apos­tol és más nagy ke­resz­tény em­be­rek éle­té­re föl­né­zünk. Cso­dál­juk hi­tü­ket, bá­tor­sá­gu­kat, egész éle­tü­ket. De ne elé­ged­jünk meg az ilyen meg­ál­la­pí­tá­sok­kal: „Õk kü­lön­bek, át­la­gon fe­lü­li hi­tet kap­tak”, és így to­vább! Ke­res­sük meg a kü­lön­le­ges­sé­gük for­rá­sát! Pál hi­té­vel kap­cso­lat­ban nem egy ál­la­pot­ról ír, ha­nem egy éré­si fo­lya­mat­ról, amely­nek ele­jén az áll, hogy Krisz­tus meg­ra­gad­ta. Volt sze­mé­lyes ta­lál­ko­zá­sa. Utá­na tu­da­to­san ke­res­te Jé­zust, és kö­vet­te út­mu­ta­tá­sát. Eu­ró­pá­ba is azért hoz­ta át az evan­gé­li­u­mot, mert Jé­zus uta­sí­tá­sát kap­ta ál­má­ban. Fo­lya­ma­to­san mel­let­te dön­tött, ezért erõ­sö­dött meg a hi­te. – Ha mi egy­szer Jé­zus mel­lett dön­töt­tünk, ke­res­sük to­vább­ra is a ve­le va­ló ta­lál­ko­zás min­den le­he­tõ­sé­gét, ki­hasz­nál­va az al­kal­mas idõt! Így lesz ne­künk is fény­lõ hi­tünk és cso­dás is­ten­ta­pasz­ta­la­tunk!

 

A nap éneke:

ÉN NEM TUDOM MÉRT SZERETETT