2016. február 17. szerda

2016.02.16 21:38

2016. február 17. szerda

 

„Haj­lé­kod az örök Is­ten.”

(5.Mózes 33,27)

 

A „haj­lé­kod” szót itt „me­ne­dé­ked” szó­val lehetne for­dí­ta­ni, mert Is­ten­nél nem­csak ott­ho­nunk van, ahol meg­pi­hen­he­tünk, ha­nem vé­del­met és me­ne­dé­ket is ta­lá­lunk nála. Ki ne ta­pasz­tal­ta vol­na már meg kö­zü­lünk, hogy szo­rult hely­ze­tünk­ben, egy ma­gunk­ban el­só­haj­tott ké­rõ fo­hász után kap­tuk, vá­rat­la­nul kap­tuk a men­tõ öt­le­tet és meg­ol­dást, vagy ér­ke­zett a kül­sõ se­gít­ség? De a leg­kü­lö­nö­sebb az volt, hogy az imád­sá­gunk után bel­sõ bé­kes­sé­günk és nyu­gal­munk tá­madt!

 

A nap éneke:

CSODÁLATOS KEGYELEM