2016. február 14. vasárnap

2016.02.13 22:42

2016. február 14. vasárnap

 

„Az Úr Jó­zsef­fel volt, és ered­mé­nyes­sé tet­te az Úr, ami­hez hoz­zá­fo­gott.”

(1.Mózes 39,23)

 

Köz­mon­dás ná­lunk: „Min­den­ki a sa­ját sze­ren­csé­jé­nek a ko­vá­csa.” Ezért hajt­ja ma­gát sok em­ber éjt nap­pal­lá té­ve, és ve­szí­ti el gyak­ran az egész­sé­gén túl még a jó em­be­ri kap­cso­la­ta­it is. Hi­he­tet­len nagy te­her lesz ez a ha­mis ön­bi­za­lom a szá­má­ra, ami­kor elõbb-utóbb meg­ta­pasz­tal­ja, hogy mind­nyá­jan öreg­szünk, és füg­günk be­teg­ség­tõl, há­bo­rúk­tól, gaz­da­sá­gi vál­sá­gok­tól. A fenti ige öröm­üze­ne­te, hogy éle­tün­ket Is­ten akar­ja irá­nyí­ta­ni. Egy­sze­rû­en nem va­gyunk ki­szol­gál­tat­va a sors­nak vagy a kül­sõ kö­rül­mé­nyek­nek. Kér­het­jük Te­rem­tõnk ál­dá­sát, és ta­pasz­tal­hat­juk a se­gít­sé­gét éle­tünk­ben! Ezért ad­junk há­lát most is!

 

A nap éneke:

KÉSZ AZ ÉN SZÍVEM